Mikor fiatalabb voltam, mindig azt mondták, hogy Terrence Hillre hasonlítok. Ennek annyira nem örültem, mert én sosem szerettem ezeket a balhés figurákat, de hát a nyári táborokban kötelező volt nézni. Én meg már akkor megéreztem milyen az, ha az ember feje leesik, s nem bírja tartania szuper izgalmas film alatt egy pillanatra sem nyitva a szemét. Szóval magamról Terrence Hill jutott eszembe, nekem meg Bud Spencer a babról.

Már pedig a mai napon paradicsomos bab jázminrizzsel bazsalikomlevéllel hintve volt a menü. Végig úgy éreztem, hogy bászpencer vagyok és olyan erős leszek ha megeszem, mint Popeye a spenóttól.

Nemrég jöttem rá, hogy Popeye igazából Pop Eye, ami szerintem nagyon vicces.