A múltkor írtam Popeyeről és most tessék, meg is ettem az energiaitalát, spenót bundás házikenyérrel formában. A legjobb az egészben a bundáskenyér volt, amit Linda az új barátjával készített. Azt hiszem Kicsimnek szólítja, vagy Kicsinnek, de még nincs végleges neve. 

A lényeg az, hogy kapott szülinapjára egy zacskó pisztáciát. S láttam rajta hogy örül, mert neki ennyi is elég lett volna, de én tudtam, hogy ez csak a kezdet. Nem igazán értette, de vannak dolgok, amiket nem ért az ember, s lássuk be a pisztácia nem is olyan rossz dolog. Sokkal rosszabb lett volna egy fej káposztát kapni.

A pisztácia után megkapta új barátját, a pisztácia színű Kitchenaidjét, aminek úgy örült, mint műszaki cikknek még soha. Nem is vártam ekkora örömöt, de sejtettem, hogy nem vág haza vele, mert már nagyon régóta tervezi, hogy beszerez egy ilyen jószágot. 

És most meg kapta. Szóval egyből ki is próbálta egy kenyér dagasztásával. A szépséghibája a dolognak ott volt, hogy a kelesztéshez szükséges cukrot a nagy örömben elfelejtette beletenni, csak kicsit később vette észre. Meg széttört egy poharat, de hát így mulat az ember ha új barátra lel.

 Köszönjük Kitchenaid!

...csácsogó madárka. Egyik kedvenc ételem a batáta, azaz édesburgonya. Van egy selymes eleganciája a parasztos földek dombos hangulata mellett. 

Elhatároztam, hogy ilyet fogok ültetni a csicsóka mellé. Egyrészt drágán lehet hozzájutni, másrészt kegyetlen mennyiségű kecsketrágyát talicskáztam haza, harmadrészt meg a paradicsom nem szereti a kertünket, mint az kiderült az elmúlt évek alatt.

Viszont én szeretem a feleségem, hogy ilyen remek tejszínes édesburgonya krémlevest készített a keddi ebédemhez. Köszi

De tényleg. Úgy szeretem. És a batátát is.

Mikor fiatalabb voltam, mindig azt mondták, hogy Terrence Hillre hasonlítok. Ennek annyira nem örültem, mert én sosem szerettem ezeket a balhés figurákat, de hát a nyári táborokban kötelező volt nézni. Én meg már akkor megéreztem milyen az, ha az ember feje leesik, s nem bírja tartania szuper izgalmas film alatt egy pillanatra sem nyitva a szemét. Szóval magamról Terrence Hill jutott eszembe, nekem meg Bud Spencer a babról.

Már pedig a mai napon paradicsomos bab jázminrizzsel bazsalikomlevéllel hintve volt a menü. Végig úgy éreztem, hogy bászpencer vagyok és olyan erős leszek ha megeszem, mint Popeye a spenóttól.

Nemrég jöttem rá, hogy Popeye igazából Pop Eye, ami szerintem nagyon vicces.

Megígértem, hogy én főzök ma. Ebből az lett, hogy totál felhúztam magam, mit kezdjek egy fej brokkolival és egy marék kölessel.

Aztán végül odáig jutottunk, hogy megint csak Linda készítette el villámban az ebédet. Sajtkrémes brokkoli kölessel.

Miután megfőzte a brokkolit, ésa kölest is külön-külön, sajtkrémet kevert pirított hagymával és fűszerekkel. Az egész annyira egyszerű, engem meg az ideg kerülget, meg stresszel a konyhában. Miééért? Miért én? Én tényleg akarom, de ez nem megy olyan könnyen. Persze, ha nem 5:15-kor kelünk Lenkével, lehet hogy kitartóbb vagyok. De ez egy másik történet...

Nyáron frissen kipattintani a hüvelyből, s hallgatni az edényalján hogy koppannak a friss borsószemek, lopva bekapni egy-két zöld golyót a tömegből, csodálatos dolgok ezek.

Így télen meg kell elégedni a fagyasztott áruval, de megunni még így sem lehet. A legalapabb recept, borsót párolunk vízzel, majd rántást készítünk hozzá. S el is készült a borsófőzelék. Nem. Tényleg nem bonyolult. S péntek lévén a golyók is P betűvé rendeződtek. 

A borsó cukor-, fehérje- és vitamintartalma (A-vitamin, B-vitamin-csoport, folsav, C-vitamin, E-vitamin) magas. Hatóanyagai erősítik érrendszerünket, segítik a zsírok és fehérjék lebontását. Anyukám, ha a kecskéknek borsót adsz enni, finomabb lesz a tejük!

2 fogásos ebédem volt, amibe a-z-ig minden zöldség és vitamin bele volt sütve.

Első fogásként: Tejszínes brokkolikrémleves puffasztott amaránttal. A brokkoli leves finoman csalogatta a nyelvem további fogyasztásra. Ezt a tejszín krémes hatása és az a puffasztott amaránt tette még vonzóbbá. Az amarántot egyébként nem rég fedeztük fel. Már nem úgy, mert azt már az indiánok megtették pár száz éve. Érdemes a pattogtatottat venni, mert azzal kevesebb a gond, finom, s mindenbe bele lehet tenni. De tényleg mindenbe. Szendvicsbe, levesbe, főételre, szájba, s még a turmixban is ott van. Ha nem patogtatottat veszünk, akkot azt meg kell főzni, ami sokáig tart, de cserébe...hmmmm. Annyira jó.

Második fogásként drága Lindus 7:10 és 7:30 között összedobott egy igazán laktató, de eredeti ételt: Párolt paréj és kukorica tejföllel nyakon öntött kölessel.

Kevés hagymát pirítunk olajon, majd rádobjuk a zöldségeket: kukorica, spenót, s várunk kicsit, hogy párolódjon. Ezután hozzáadunk egy marék kölest, kevés vízzel felöntjük, s hagyjuk összeérni őket. Fűszerek mehetnek, ki milyen világ konyháját szeretné ebéd közben érezni.